Nos most csütörtökön és pénteken lent voltam Balatonon. Első ízben Takumihoz mentem le, kikapcsolni az agyamat. Nos sikerült is kikapcsolnom a MIMET??? xD nos mindegy az a fő hogy nekem olyan nincs.
Csütörtökön, reggel 5 órakor keltem, úgy hogy csak 4 órát aludtam sikeresen. Kimentem Óbudára cipellőt venni, ami eléggé jó ötlet volt. :D:D Nem fáj jobban a lábam^^ yey^^. Nos visszatérve. 10-kor indult a vonatom Keletiből, Szabadi sóstóra, 2 óra alatt, olyan jó 30 perces késéssel kinn voltam. Első ismerős arc: Takumi, mosolyogva. Hát én is mosolyogtam, hogy ne látszódjon hogy hulla vagyok mindenhez, pláne ahhoz, hogy szomorú legyek.^^ Állomásról irányítottuk magunkat partra, ahol Szandi nagy mosollyal üdvözölt. Aztán már nem is emlékszem Petike hogyan köszönt... (a rossz memória) ettünk egy kis fincsi fagyit, kiültünk stégre és én ott felkészültem a legrosszabbra. Taku indult az öltöző fülkékhez, addig Szandi kedvesen és szépen húzta az agyam. Mint ahogy korábban említetten, fáradt voltam mindenhez. Szóval asszem valahogy tudtára adtam hogy ne csinálja velem aztat amit csinált. xD Taku visszaért, én fogtam jó kis fürdőrucim felkapva, hogy nah akkor go átöltözni. Átvedlettem, kiültem a többiekhez stégre. Ott elvoltunk, beszélgettünk, majd bemerészkedtem többiekkel Balatonba. Ahogy a lábamhoz ért a víz, úgy markoltam meg a korlátot, hogy basszus ez hideg és sikongattam a magam kislányos hangján. >< Jó beljebb mentünk, Szandi Petike élénken, Én meg Taku féltve a testrészeinket, óvatosan. Mentünk befele, közbe aranyosan fújt a szél és hullámzott, aminek örültem nagyon is. Beértünk mélyebbre, ott mártóztam egy jót és hülyültem többiekkel. Kimentünk. Leültünk stégre, én agyon vacogtam magam a szél miatt, Taku átölelt hogy melegítsen és ez nagyon-nagyon jól esett. :$ Szandi egyből jött azzal, hogy: yuy Diaaaa. Én reakcióm: *Pirulás.* Aj ne szivass mááá!! >< Megszáradtam, beszéltem kicsit Takuval Andiról, Virágról és hogy hogy és mint van. Pozítív válaszok megkapva a részéről. Odaadtam az egyik karkötőmet, ajándékféleképp.^^ Nemsokkal ezután Takuék anyukája jött kocsival és elmentünk ebédelni. Betolt mindenki egy pizzát, és mosolyogtam végig, mert a pc-mmel szerencsétlenkedtem. >< Kaja után mentünk vissza a stéghez, addigra kártyánk is lett, hogy Römizzünk egyet. Lejátszottunk egy kört, amit Taku nyert meg. Második kör elött Szandi emelte a tétet azzal, hogyha Taku (Dávid) nyer, meg kell őt csókolnom. Nos én ezt csak szimpla poénnak vettem. Lejátszottunk még egy kört és Dávid nyert. Szandi egyből elkezte magyarázni, hogy most nekem kell tennem valamit én meg rájöttem, hogy ááá basszus. Szandi beszivatott, legalábbis így éreztem:
Én: De de de öö nincs benne! >< *fogja a fejét* :$
Dávid: *bólogat és nagyon nagyon mosolyog*
Én: * állkapocs ki és nem akarom elhinni hogy igen? ez most komoly?* De de de nincs benne... :$
Dávid: *ugyanúgy bólogat hogy benne van.*
Én: *leesett a tantusz, felpörgött bennem egy érzés, egy igen jó érzés* :$
Közelebb húzódtam, félig átöleltem Takumit, és ajkunk egymáséhoz ért. És egy igen-igen pirulósan megcsókoltuk egymást. Mintha egy védett virágot akartam volna leszakítani. Ez velem történik?! És igen. Nos még úgy a harmadig csók után leesett, hogy erre emlékezni fog. Akkor kb. egyenlő voltam annyival, hogy a szívembe belenyilallt egy kellemes meleg érzés. Nem tudtam megállapítani mi az. Úgy állítottam be, hogy ez nekem nagyon fog később fájni. Eltelt egy óra kb, Petike benn úszkált, Dávid belökte Szandit ruhástul a vízbe. majd miután Szandi vizes cuccait Dávid kiterítette, mi is mentünk befele. Bementünk a vízbe, kézen fogva. bent öleltük egymást és csókolóztunk. Oké, ez ennyire nem lehet tökéletes! Vagy mégis?? Később megint vissza mentünk stégre, míg száradtam, Taku ölelt, mert fáztam és vacogtam. Olyan szép volt. :$ Már a nap vége fele, kezdett lemenni a nap, és még mentünk és megnéztük együtt egy Monster mellett. Olyan romantikus volt! A végén kocsival levittek állomásra, ott Dávid elkísért vonatig, és mielőtt még a vonat megállt volna, nagy határozottan megkérdezte, olyan pirulós mosollyal, amit még soha nem láttam tőle. Nah szóval megkérdezte nagy határozottan:
-Lennél a BARÁTNŐM?
*Szív heves verésre állt, és bátran, a legnagyobb boldogságomban.* IGEN!
Megcsókoltuk egymást, a vonat beérkezett, elmentünk az ajtóig, utána az ablakból köszöntem el tőle. Az a mosoly mindig bennem fog maradni! :$:$
A vonaton olyan boldog voltam, pláne mikor megérkeztem Szántódra. hajnali 1-ig nem aludtam, képeket csináltam mert úgy pörögtem :$
Nem bírtam aludni, izgatott voltam és mosolyogva, elaludtam és újraálmodtam az egész napot. :$:$
Pénteken reggel még tombolt bennem a képcsinálhatnék:
Péntek nem volt különösebben érdekes, sült krumplit ettem, megettem egy egész doboz fagyit, meg ilyenek. Hiányzott Dávid, hiányzott hogy nem beszélgetek vele... ><
Nos ez a csütörtök volt az eddigi legszebb élményem így nyáron. :$
Én viszont nem aludtam péntek óta semmit, úgyhogy most megyek is.^^ Megígérem, most többet fogok majd írni! :) Télleg! :D:D
Ohayou gozaimasu! Szeretlek Takumi! <3<3<3
