Idegesít

Idegesít már hogy ennyit sírok! De miért?? Igazából tom hogy miért... de miért nem lehetek olyan mint Inu? Miért? Miért nem haltam meg? Ha kaptam is mégegy esélyt mire kaptam? :'( Hála az égnek legalább Yondi beszél velem. Az utolsó barátom aki velem maradt... :'(

Nosztalgia

Előjött egy kedves érzés ez pedig a nosztalgia... Bekapcsoltam a Win 2000-es gépemet amit mindig Win 95-nek szólítok, mert úgy jobb a hangzása... Beléptem, nincs a számítógépben billentyűzet, na akkor APAAAA... elkértem a billentyűzetet és bekötöttem. Oké akkor rá az exit setup-ra.


Jóh nagy nehezen elindul és a farkasom jelenik meg mellette hogy "Hello-Belló^^". Hát ezen a hétvégén asszem ez az egyetlen pozítív dolog... :P


Előkaptam a MIYAVI-s pósztert, hát nah akkor tegyük fő... már jobb a környezet érzésem, Maka-t az asztalra, Mondo-t is az asztalra... fuhh már jobb. És az utánozhatatlan dolog ami nem maradhat el... A régi msnbe való belépés... (msn messenger 3.0) jóh nagy nehesen megszenvedtem a belépést, a keiruriko@freemail.hu-n és még mindig fáj hogy a másik msnemnek nem tudom a jelszavát...


Minden esetre ez az egész előhozta a régi emlékeket.. és akkor nézzük meg a mappámat, egyből előugrottak az Inus képek és elkeztem sírni... Abszolúte kiborultam... ez az egyetlen ami megráz... az emlékek. Hogy a legjobb barátomat vesztettem el... azt aki a legtöbbet jelent számomra... Vajon ... Itt reménykedek de semmi esélyem semmire... Nagyon rossz. Holnapután megyek vissza kórházba és már egy ember se fog látogatni... :'(

Nincs semmim.

Tegnap mivel nem tudtam beszélni Inuval, ezért most soha többé nem látom és ez miattam van. :'( És ráadásul senkitse... egyedül maradtam... Se Inu se Yondi se Riu... senki... Megint csak sírok mint tegnap és soha soha nem tudok a legjobb barátommal beszélni...