2013. október 20., vasárnap

A bolond, az ész, az élet.

már nem akarok elmeőrült lenni csak fárasztó, és mindent megteszek mostanában azért hogy beleépüljek a monopóliumba hogy végre legyen valamim és van is, így most végre fizikailag újra gyógyulhatok, miután az egész gerincemet lassan gallyravágom, mert feküdni, sőt aludni nem tudok, viszont álmos vagyok hetek óta

Ő még nem tudja.
Az emberem is fáradt. Tudom hogy öntudat alatt kétségbeesett. Nem tud róla, de én látom, hogy túl gyors neki ez az életmód. Már elaludt, de csak azért nyitja néha a szemét, mert még ebben a világban él, nem abban amiről álmodik.

Szeretném ha én lennék a központ.
Nehéz néha, akarsz valamit és benned ragad a szó. Mindenkivel volt ilyen. Velem elég gyakran előfordult, addig, míg nem voltam báb. Aztán bábként mindent megtettem hogy csend legyen. "Olyan csendben vagy!" mondták mások, de sajnos belül is csend és üresség volt. Fájt. Belül minden nap egy kínhalál volt, mígnem a világom kidobott önmagából. Nem volt senkim, de semmim se. Csak a zene és az erdő, ahova kimentem, hogy ne hallja/lássa senki sírásomat. Meguntam hamar és küzdöttem ellene. Most tartok ott ahol és ez jó. DE azóta érzem lesznek igaz barátaim, akik tényleg szeretnék, még ha meg nem akarnak hallgatni, de legalább tudják mit akarok mondani.

Alszik.
Zene.
Nyugodt.
Ébren vagyok.
Zene.
Fáradt vagyok.
De nyugodt is.

Nem vágyok másra, csak arra hogy ne tudja meg, mennyire tönkreteszem. Még mindig él az átok. Rettegek. Remélek azért mégis. De mindig, valami elmebeteg halálkép ugrik be hirtelen, mint kiskoromból. Csak már tudom, ez figyelmeztetés. Meghosszabíthatom az időt, de hiába, halált láttam általában az összes formában. Az az árny az ágyam sarkába egyszer utolér. És akkor nem csak álmomban vagy a képzeletemben öl.

2013. március 25., hétfő

2013: kedves tavasz... vagy inkább tél


Normális esetben nem írok blogot mostanában. Hogy miért? Amiért naplót sem írok. Igen, van naplóm. Szóval nem találom az időt rá. Olyan mintha nem barátkoznék. Szóval nem tudom mostanában nem indul be az élet. Ha nem beszéltem senkivel, akkor éppen blogot írtam  Na de elkezdtem egyre többet beszélni. 

Múlt héten felvettem egy magassarkút, amivel szétkaptam a lábam, szóval többet fel se veszem. :D A suliba jól kiröhögtettem magam. Na de azért ha már tudok benne élni akkor mégis felveszem még. :D 
Konkrétan ez az évem mármint 2013... hát végre kimondom, hogy eleget sírtam szomorú vagyok és honvágyam van. De nem egy ház hiányzik hanem valaki. Genyó érzés, de talán csak azért, mert az nCore-on nem találok elég számomra jó filmet. Hiányoznak a rajzfilmek amiket sorra pusztítok. Bátyám múlt héten kikészített egy animével, valami Ranma a neve? Asszem. Belenéztem, kicsit vicces, csak nem az én ízlésemm. 
Nos anime... Volt ebben az évben két eset is hogy random üzenetet írtam a tömegközlekedésen két srácnak. Az egyik velem együtt vette elő a zabfalatokját és jól áll a haja. Kicsit nevettem is hogy ugyanúgy egy noteszba irkálgat mint én, szóval fogtam és irtam neki egy kis cetlit, hogy háhá te milyen zenét hallgatsz? amúgy ööö jó a hajad. 
A másik eset: Ülök a villamoson és meglátom megint azt a léggitározós srácot aki pár nappal ezelőtt szintén ott volt. Hát ő is kapott egy üzenetet. Há! Szegény srác, azóta is kedd, csütörtöki anime társam  mert rászoktattam egyre. Szerencsétlen  :D Legalább spoilerezhetek neki. Örülök hogy a lazább napomat így leköti valaki. :D Legalább nem leszek szomorú a magánytól. Hiszen mostanság sokat aggódtam Mazsi miatt és a Mizuval való szakítás-szétmenés-de-még-párszor-találkozgatunk dolgon. Mostanság jó sokszor hiányzott az Ikrek aki mindig leüvölt és sírva fakadok tőle. Hát például mint most, csak nem üvölt velem. Kész rémálom, fel se tudom dolgozni. Még mázli hogy van valaki akinek helyette is most pofázhatok. 

Hihetetlen de elértem a Barbi filmek korszakom, vagyis a legelsőtől a legutolsóig kritika. Mivel ehhez még van gyomrom ezért egyenlőre az a tapasztalat, hogy a régi cool, az új az fekália^^, de a Farytopia meg a Sellőbigyós részek kiakasztanak. :d Fantasy effekt mindig volt. :D Beszélek én össze vissza. Vagyis neki is állhatnék simsezni. Nem tudom jó lenne ha több időt találnék a blogra ugyanis mostanság elég sok mindent kihagytam. Ezt az érzést nagyon is utálom és meg akarok tőle szabadulni. :) Hááát, szerintem író sose leszek mert kusza a gondolat menetem, mint mindenki láthatja. :D 
Drum: van itt melettem az ágynál egy foghijjas dobfelszerelés, ha még nem irtam volna róla. Igen próbálkozom a dologgal. Vagyis Legközelebb beszámolok róla, milyen egy magyar rocker  társaságában meg ilyesmi. :D és még mindig nem kedvelem a magyar rockot. Valószínűleg ez is egy olyan bejegyzés lett, ami után fél év múlva jó ha jön egy. :D Szóval császtok, és mivel én így nem köszönök, ezért Heyhó! vagy JúReggölt! :D
Ja, és tavasz! Küld má el a telet nyaralni, mert kurvára örülünk, hogy pihensz. :D

Lefagyott a Windows és az informatikusok újraindították a rendszert de az egyik elbaszta és a januári visszaállítási pontot töltötte be. :D:D Ezé van most hideg.
A Windows kioktatott, hogy hogyan kell írni a Windowst. :D:D
Amúgy: most kedvenc képem, hogy Mazsit sétáltatom. :D:D 
Ja meg apa rajzoltatni fog. Wííí^^