komolyan mondom kezdek félni.

Jó full idegen tegnap jöttem haza metrón, full fáradtan, gyöngyösinél felültem, mert már készültem arra h 2 megálló és leszállok. Hirtelen a fölöttem levő lámpák nagy szikrákkal kirobbannak... öööö jóóóó azon kívül h vaksötét lett abban az egy vagonban, gyorsan cselekedtem, és megörökítem... alagútban... én is okos vok.... de m1... a lényeg a képen nem látszódom, de a másikon látszik, hogy milyen sötét volt a vagonban.... uhhh még mindig találok szilánkokat a ruhámon.... Jó oké, vérnyomásom még mindig az egekben a sokk meg az egész miatt. Pont ma, pont miután takut látogattam. Pont miután Timinek meséltem h mitől vagyok full ideg. És jééé pont az a szerelvény vagon és lámpa ami a közelemben van.... Tökély.... Már csak azt kérdezem.... miért én, miért akkor.... Komolyan megérte kockáztatnom, hogy egy nem-et mondtam arra a kérdésre? Mind megválaszolhatatlan. De ismét aggódom... remegek, félek. Mizu.... aj istenem.... egyre nehezebb viselni ezt a terhet 10 hónapja.... Miért?

Képeket majd holnap felteszem... igazából csak két kép... az egyik egy nagy sötétség, az én lennék, a másik meg maga a metró ajtaja és épp újpest városkapunál fékez a metró.

Szeretlek Mizu és remélem nem ilyedsz meg attól ahogy majd elmondom élőben...

Ami szent, az az, hogy a tegnapi nap nagyon szar volt... és lehet nem csak nekem.