4 év?

Jesszusom... most ahogy eszembe jut, 3 éve blogolok. Mit nem mondjak nem könnyű meló és bele kell tanulni, idővel hozzá is szoksz. Én már csak elszokok. XD Szal ez az egész blogolás, valahogy úgy kezdődött nálam, hogy minden bánatot meg dühöt kiakartam írni magamban. De hát nem tudtam hogy, aztán egyszer rátévedtem a blogpéldaképem, blogjára. Hülyeségeket irt, és folyton nevettem rajta, majd elhatároztam én itt vezetem majd le a felesleges gondolataimat. Persze azóta ez a 3. blogom. Az elsőt csak én ismerem, a második az nem is akarom tudni, és a mostani pedig a harmadik. Amúgy kezdek rájönni, hogy ez teljesen pozitívan hatott rám, sőt olyan unalmas vagyok tőle hogy az nem igaz. Annyi mindent kiírtam magamból, hogy mikor visszaolvasom, már csak röhögök azon, hogy ez a kurva korszak is elmúlt. Hallelujah! Szóval gyereke írjatok blogot, 10 év múlva ebből regényt írtok! Lehet, hogy Leiner Laura is így csinálta. XD

Mazsola: üzeni mindenkinek, hogy csip, mert hogy ő már alszik. A kis cukorborsó. Szóval, nagyon élénk, félős, és bár nem vagyok benne biztos, kezd hinni abban hogy nem vagyunk kisállatgyilkosok. Jah hát én is belennék szarva ha minden nap 5 ember bámulna. Szóval türelem rózsát terem, rózsa meg nem kell, csak Mazsola. :)

Ezek voltak mai szarságaim. :) Bye Bye!
ui.: Basszameg 4 órát! Nem hiszem el, 4 órát tanultam ANGOLBÓL! epic facepalm ... csodddállatoss.